Túlpart

A táj üvegsebéből
piros ragyogott: alkony.
A test itt volt. A lélek
egy láthatatlan parton?

Piros visszfényes parton,
hol alkonyok mesélnek
Anyag öléből, s békét,
mosolyt dajkál a lélek?

Mindig e partra vágytam,
de hiába kerestem.
Vér, bánat felpiroslik
szívjajdító sebekben.

Mindig e partra vágytam,
nyugodt-pirosú égre,
melyben csillag-ígéret
a lelkek menedéke.

Ma sejtem, búsan sejtem:
nincs is Túlpart, csak árnyak,
s egy kegyetlen sötétben
elpusztul a Varázslat,

Kézfogás, Jóság, Szépség,
születni vágyó Béke,
s csillag-ígérő esténk, -
a Lélek menedéke.